Néha úgy érzem, hogy fáj, néha nem érdekel már.

Még ma is bennem él, ahogyan először öleltél.

Mit ér az élet, ha gyűlölve kell szeretni téged..!?

Szeretném elérni, és tudnám szeretni, de nem lehet elérni, mert nem enged szeretni.

My heart is broken...

A csókodtól részegnek érzem magam, gyere, szívd csak ki a nyakam.

A képek mindent tudnak. Legjobban azt, amit a leginkább próbálok elfelejteni.

A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, a párnám sírva téptem, de nem súgta a sötétben, hogy szeretsz..

Ha kíváncsi vagy rám, miért nem tőlem kérded, és akkor nem is kéne a hátam mögött beszélned!? Ha más szavát fogadod, és az enyémet meg nem, akkor szarok én is rá... pedig nem ezt érdemlem. Egyszer meg fogod látni, hogy mennyiszer tévedtél, utáltál engem, pedig akkor nem ismertél. Nem értem én ezt, miért kell ennek így lennie, csendben maradok, most már tovább kéne mennie. Azt mondod, hogy utálsz, mégis rólam beszélsz, azt mondod, hogy szeretsz, mégis mindig elmész...

Álmodtam. Tudom, mindenkivel megesik. De ez nem egy szokványos álom volt. Azt álmodtam, hogy az a fiú, akire mindig is vágytam, azt mondja, szeret..

Miért jöjjön, ha fáj...?

Te voltál a kedvenc tévedésem..

És csak teltek, múltak az évek, egy kicsit fáj még, ha visszanézek..

Ne higgy nekem, ha mosolygok, ez csak álarc az arcomon.

Szerelmemet visszatükrözi a szemed, és megmutatja nekem, mennyire szeretlek.

Már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze a szívünket.

-Arra gondoltam..te és én...talán elmehetnénk valahová..együtt..mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem...!
-Nem, én...nem hiszem, hogy ez lehetséges.
-Miért nem?
-Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen sírni kezdenék. Olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
-Megtanulok úszni. Esküszöm, megtanulok úszni...

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?

Ha fájnia kell, akkor most fájjon-mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

Rád pazaroltam minden gondolatom.

Számtalanszor néztem fel az égre, számtalanszor kértem, hogy ne legyen vége. :/

Szerelmed meghozta szívembe a tavaszt, vedd már észre, hogy szeretlek, te paraszt.

Bennem van most is, csak már nem úgy, mint anno, én nem vagyok depressziós, csak hát ismerős a padló.

Ami igazán bánt, az az, hogy ilyen hamar elfelejtett engem.

A gonosz szavak megbántanak, de a csend összetöri a szívedet.

A szerelem fáj, de nélküle semmi vagyok.

Nem tudom elfelejteni, mert szeretem..

Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni...

Egy pillantás.. ennyi a szerelem. :)♥

Régóta tetszik az az okos fejed, csak akkor használd is azt, és tegyél értem, édes. ;)

Miért pont én? Velem? Csak a szívem loptad el...

A világ végéig is elmegyek érted, ha kell!

Elhittem, hogy szeretsz, és én szeretlek téged, most legbelül mégis a fájdalom forró tüze ég.

És ott van valami, valami benned, valami kettőnk között, ami nem hagy nyugodni.

Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk.

Sajnálom, de nem szégyenlem, hogy tetszettél nekem.

És egy hang a fülembe súgja: nem volt elég, csináljuk újra.

Furcsa dolog, hogy valaki úgy is meg tud bántani, ha csak hiányzik.

Titokban imádom, de mégis hibázom, mert az az álmom, hogy ő is imádjon.

Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek. Hevertem úgy a padlón, mint kisgyerek elromlott játéka, tudod egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: az árnyéka. :/

Megtörtént az, amire nem számítottam. Te megjelentél, és összekavartál mindent. Bízom benne, hogy továbbra is kavarni fogod majd az életem, mert be kell, hogy valljak valamit: beléd szerettem!

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhettem, fájdalmas örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

-Szerelmes vagyok beléd
-Azt hiszem, te vagy a világ legkedvesebb embere-de én nem vagyok beléd szerelmes.
-Majd teszek róla, hogy belém szeress.
-Az nem jó. Nem akarom, hogy tegyél róla. Én jobban tudok gyűlölni, mint szeretni.

Az ember csak arra féltékeny, ami nem lehet az övé.

Ha álom az élet, miért nem jön az óra, hogy fölébresszen egy boldogabb valóra?!

Tudta, milyen érzés efféle fájdalommal élni, ami terjed, és lüktet, amit az okoz, hogy valaki nem törődik eléggé az emberrel. Ha valaki nem szeret elég erősen.

Tudod, mi a közös a húsvéti nyúlban, és az igaz szerelemben? Az, hogy egyik sem létezik.

Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad!.. Csak ül, és bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.

Focistával sose kezdj, mert mindig kicselez.

Szerettelek...