A szem és a tudat nem mindig ugyanazt látja..

Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap, és félne a mától.

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem hogy többé nem hiszek neked..

Mámor, reménység, vágy, tavasz, szerelem, álom, ez meg az. Név, pénz, siker, hit, csókja nőnek, zsákmánya mind a gonosztevőnek. Az élet is hó, hamar olvad, ami ma minden, semmi holnap...

Egy torz mosollyal búcsút int az ember.. miközben érzi, sírni volna jó....

Szerelemben és háborúban mindent szabad!

A szerelem nem egy létező dolog, csupán félreértett és felemás érzelmek összevisszasága.

Őrültnek születünk mindannyian, de néhányan végig őrültek maradnak.

Tölts ki a papírod a szíved légzéseivel...♥

És miért ne lehetne villámcsapásszerűen beleszeretni valakibe?

A szerelmet nem lehet keresni. A szerelemmel csak találkozni lehet.

Már fáradt vagyok megbocsátgatni. Kérlek, inkább ne bánts meg.

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

Korábban sokszor kérdeztem édesanyámtól: hol késik a mi boldogságunk? És így felelt: ott jön, nézd csak! és karjával az elérhetetlen messzeségbe mutatott. Én vártam, tudtam, hogy jön, de soha nem érkezett. Mindig csak jött...

A barátom volt. Megosztottuk egymással a titkainkat. Megértettük egymást. És mégis halványult már az emléke. Az agyam találomra takarít a benne tárolt élmények között, egyeseket végleg kitöröl, másokat tetszés szerint módosít.

Ne álmodj Kedves, az ébredés fájni fog..

Sosem kerül pénzbe, amiért igazán érdemes élni.

Szeresd ellenségeidet, hisz ők mondják meg, hol hibáztál..

Bennem nincs meg a tehetség arra, hogy könnyedén csevegjek olyanokkal, akiket nem ismerek..

A szerelem és a fájdalom kéz a kézben jár.

Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam. Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem tudom, hogy jutottam el idáig.

Közelebb lépve hozzám hosszan rám pillantott, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzadni kezdett, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt. És mindez egyetlen pillantástól.

Vannak olyan perceim, mikor éget a kín, de az arcom mégis ragyog, cudar világ ne lássa, milyen boldogtalan vagyok..

A világ megdöbbenne, ha tudná, mennyi fájdalmat hordozok magamban..

Csak a kutyák és a kisbabák elég fejlett lények ahhoz, hogy tiszta szeretetet tudjanak adni.

Sohasem ígérek semmit, mert az a rossz szokásom, hogy betartom az ígéreteimet.

Valami ismét kevesebb. Valami megint nehezebb...

Ha az élet lehangol minket, mi döntünk, felállunk-e vagy sem.

Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel. Valahol, valamikor, valahogy úgyis megtalálod őket!

Olyan vagy, mint a mágnes. Egyik oldalad vonz, a másik eltaszít..

Isten egyik prototípusa vagyok, egy csodálatos mutánsa egy olyan valaminek, amit soha nem akartak kipróbálni sorozatgyártásban. Túl bizarr, hogy éljek, túl ritka, hogy meghaljak.

A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük.

Néztem a barátnőmet, és önmagam láttam benne.

Kérlek, engedj némán elköszönnöm...

Az ábrándozás az élet megrontója..

Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.

Valamikor volt a tett, abból lett a gyűlölet, ebből pedig a szeretet, s a világnak vége lett...

A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, nem győztesek.

Van egy szó, amely az élet minden terhétől és fájdalmától megszabadít bennünket. Ez a szó a szerelem.

Mindenkiben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, ne fuss el, nagyon szeretlek!

Nem számít, hol vagy, gyere, és ments meg!

Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.

Az élet rajzművészet, radír nélkül.

Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.

Csodálatos, hogy az ember a legkilátástalanabb helyzetben is képes megkapaszkodni egy halvány reménysugárban, s ettől már szinte boldognak érzi magát.

Olyan kor van most, hogy a nyomulás általános követelmény.

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, míg nem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk. A vonatok indulnak, és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk. Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj, a szívünkben ott lapul egy érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.

Kedves naplóm! Túléltem az első napot nélküle. Legalább 37-szer mondtam, hogy 'jól vagyok, köszönöm', de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, 'hogy vagy?', igazából nem is kíváncsi a válaszra.

Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott. Végleg elment.