2011. szeptember 17., szombat

Korábban sokszor kérdeztem édesanyámtól: hol késik a mi boldogságunk? És így felelt: ott jön, nézd csak! és karjával az elérhetetlen messzeségbe mutatott. Én vártam, tudtam, hogy jön, de soha nem érkezett. Mindig csak jött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése