Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban.

Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak. Te mindig próbálkozol, de sosem vagy elég jó. És nem érted, miért.

Egy lány, aki a remény leghalványabb jelét sem mutatta...

Veszek egy nagy levegőt a tükör előtt.. Ő sosem szerette, ha magassarkút hordtam, de én igen...

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, szívét összetörték, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. 

Mit mondanál, ha könnyek gördülnének le az arcodon mindenki előtt, akit csak ismersz? És mit tennél, ha az, aki a legtöbbet jelenti számodra, az egyetlen, aki nem jött el?

Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi!

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.

Soha ne mondd, hogy csak úgy elsétáltam, mindig akarni foglak...

Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem!

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

A szemed igen, de a szavaidat nem imádom!

A szívem olyan, mint egy nagy üres táska, strapabíró táska, elképesztő, mi minden beleférne, de akkor sincs benne semmi.

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol...ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.

Ez nem az én napom, mindenki felejtsen el, senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze, mi van velem! Senki ne mondja, mit kéne tennem, senki ne mondja, mi kéne lennem, senki ne kérdezze, mi van velem, mert leszarom... ez nem az én napom!

Amint lemondasz valamiről, megkapod...

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

Mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek!

Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszercsak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg.

A magány...a magány két számmal nagyobb volt annál, amit elbírt.

Átléptek rajtam, de itt vagyok, sorsomat írják a csillagok!

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt...

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk, mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.

Soha nem felejtem az éjszakát, csillogó szemeit és halk szavát. Rögtön az elején tudtam, hogy ő meg én egymásra rátaláltunk.

Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet.

Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.

Nem vagyok rád dühös, türelmes vagyok, de nincs bennünk semmi közös.

Sírj annyit, amennyit sírni akarsz. Felfrissülsz a sírás után, és újra képes leszel nevetni.

Csak egy napig fáj minden fájás, huszonnégy óra, s nem jön rosszabb...de ez az egy nap egyre hosszabb.

Tudom, hogy szeretsz titokban. a szíved ott hever a sarokban, ahol mindig sötét van.

A sors kegyetlen zsarnokunk, haragja akkor sújt le mindig, amikor boldogok vagyunk.

A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak - a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzlem valódi, s melyik nem.

Kicsit lehet, hogy kész vagyok, de mikor fekszem, a pulton, rólad álmodom.