2013. január 27., vasárnap

Szeretnélek szeretni, de néha néha feledni..
Tudom azt még, hogy visszatérsz, mondd azt nekem, csak értem élsz. Minden nap, minden éjjel úgy hiányzol.
A legnagyobb sebet a gonosz barát üti.
Rá kellett magam ébreszteni arra, hogy felfogjam, én akarom őt, de ő nem akar engem.
Elhiszem neked a mesét, hiszen melletted úgy érzem, mintha hercegnő lennék, és te lennél a hercegem.
Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.
Láttam tegnap egy párt kéz a kézben. Ez nekünk sosem adatik meg. Örökké titkolóznunk kell. Őrizetlen egy mosolyt sem válthatunk, se gyűrűt. csak tünékeny, lopott percek jutnak nekünk.
Lovat sem kérek magamnak, csak egy őszinte igaz szót, mi örökre szól.
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, a világ közepén magadat egyedül találod.
Az a szerelem, amit egy harmadik szét tud választani, sohasem volt igazi.
Egy érzés, mit féltesz, mégis éltetsz. Bízol a szavában, hiszen érte ébredsz.

2013. január 26., szombat

Leszarom, hogy mit gondolnak, akik azt sem tudják, hogyan hívnak.

2013. január 20., vasárnap

Ha most meg kellene halnod, elégedett lennél az életeddel???
Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál.
Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak. Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz.
Az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni.
Arra kérlek, fogd meg a kezem, mikor elengedik mások.

2013. január 14., hétfő

Hiányzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok újra, érted? És igazi barátokat. Tudod, olyan barátságokat, amelyekben valaha hittünk. Azok hiányoznak. És te is.
Vannak dalok, amiktől táncra perdülünk. Dalok, amiktől énekelni kezdünk. De azok a legjobb dalok, ami felidézik benned, amit akkor éreztél, mikor először hallottad őket. És ezzel megint összetöri a szívedet.
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni!
Nem számít, rólam mit hiszel, hidd el, hogy sosem hittem el.
Fura dolog a búcsúzás. Elronthatja a napot, akár az egész életet.
Nem számít, hová mész, vagy mit csinálsz, csak vigyél magaddal.

2013. január 13., vasárnap

Belesajdult a szívem, de végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kikristályosodását.
Kérlek, hallgass meg! Nekem csak te kellesz...
Kifényesítheted a cipőd, viselhetsz öltönyt, fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos, elrejtheted az arcod egy mosoly mögött. Csak egy dolgot nem titkolhatsz el: azt, amikor belül összeroppansz.
Talán valóban születnek néha örök és megbonthatatlan kapcsolatok. Egyesek tényleg rátalálnak arra az emberre, aki jóban-rosszban kitart mellettük.
Senkit nem tudsz elrejteni egy dobozban, de egy ölelésben igen.
A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább 4 fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető.
Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem: zakatol a szíved, és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.
Szerelem nélkül nem lennének álmok.
Azt mondják, a párunkat elveszíteni nehéz, egy barátunkat még nehezebb, és mindkettőt a legnehezebb feladat. Mihez kezdesz, ha életed egy része hirtelen eltűnik? Nyilván az a dolgunk, hogy továbblépjünk, de hogyan? Hogyan lépsz tovább, ha megjelenik egy űr, amit nem tudsz kitölteni? Olykor csak úgy tudunk haladni, ha kicsit megállunk, megnyugszunk, és elhatározzuk, hogy akármi történik, bárhogy is fáj, ott vagyunk, ahol lenni akarunk.
Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet.
Ő nevet az álmaimon, de én az ő nevetéséről álmodok.
Sok bátorság kell hozzá, hogy megmutasd az álmaid valaki másnak.
Bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
Az, ki csak szóval szeret, nem kell nekem.
Tell me you love me, come back and hug me...
Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem, mert nincs hitem, nincs mire várnom, nincs helyem, érzem, e tájon. Nincs érzés, mi ennyire fájjon.
Gyűlöllek, mert gyűlölsz engem, hasonlítunk voltaképpen. A különbség annyi, hogy engem éppen sose köp szembe a tükörképem.
Ne hordd a tenyeredben a szíved, hogy bárki belepillanthasson!

2013. január 5., szombat

Annyira elmondanám neki, hogy mit érzek, de félek, hogy nem kellek majd neki.