Ahogy ott álltunk, és tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni. Soha!

Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul viseli.

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki. Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.

-Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része.

-Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.

Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.

Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újrakezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.

Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem. Azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét.

Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk.

Abból a távolságból az égvilágon semmi különös nem volt abban, ahogy állt, ahogy mozgott. Megkönnyebbültem sóhajtottam, abban a biztos meggyőződésben, hogy megszabadultam attól a különös rajongástól, amely az utóbbi időben hatalmába kerített vele kapcsolatban.

Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid.

Nélküled nem éri meg várni a holnapra, és ha te nem vagy, nincs értelme emlékezni a tegnapra...

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogy szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani neked, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed, és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az, hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég.

Nem érdekel már senki, nem akarom tudni. Ha valaki elesett, abba már nem kell belerúgni!

Elveszíteni valaki szörnyű. De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.

Ezek szerint a nők mégsem változnak annyit az évszázadok során. A sértett hercegnő eljátszása sosem megy ki a divatból.

Megijeszt a tudat, hogy az a fiú, aki esküszöm, különleges volt, pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi.

-Istenem, de mi van, ha nem kellek neki?

-Akkor vonítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább.

A nőkkel az a bökkenő, hogy képesek közel férkőzni az emberhez pusztán azáltal, hogy levegőt vesznek.

Fura dolog ez a vonzódás. Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani az érzéseidet, de közben észrevétlenül átjárja a szíves, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel, és utána már vele kelsz. Életed része lesz úgy, hogy nem is veszed észre, és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből.

Emlékszem a rózsa illatára, és arra is, melyik irányba kell néznem, hogy lássam a napkeltét a víz felett. Azt azonban sehogyan sem tudom eldönteni, kedves lány vagyok-e, vagy önző, vagy hogy milyen színű a szobám fala. Nem emlékszem arra sem, mennyi élménnyel lettem gazdagabb a múltban. Az is lehet, hogy elvesztegettem az életemet...

Csak arra gondoltam, ha tényleg el akarod kerülni a hepehupákat az úton, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha valaki mást löksz az árokba, aztán hagyod ott elvérezni.

Miénk az éj, miénk a nappal, miénk a perc, a pillanattal.

Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.

Ráébredt, hogy egy férfi és egy nő egyesülése többet jelent a kölcsönösen nyújtott testi gyönyörnél. Bizalom, türelem, nagylelkűség és az örömszerzés vágya jellemzi. És az a csodálatos, mámorító tudat, hogy a társa akkor is ott lesz mellette, amikor felébred.

Beteg ez a világ, őrültnek titulálnak, ha nem állsz be a sorba, téged is kiutálnak.

Ragadd meg a mát, mert lehet hogy a holnap kifacsar, és eldob, mint egy citromot.

Azt kívánta, bár vissza tudná forgatni az időt, hogy úgy láthassa magát, ahogy tizenhat évesen volt. Teli reményekkel, az otthonát beárnyékoló feszültségek ellenére. Teli álmokkal és zenével.

Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Hiszek a szerelemben. Mi másért vetettem volna bele magam olyan gyakran? Soha nem tartott sokáig, és ilyenkor a szívem megszakadt, vagy bezárult. De ez nem akadályozott meg abban, hogy legközelebb újra megnyissam. Aztán újra és újra.

Nekem nem is kéne egy olyan férfi, akit nem tudok megbántani. És nem mennék hozzá olyanhoz, aki nem tud nekem fájdalmat okozni.

Majdnem mindenkit elkap a szerelem, amikor eljön a tavasz. Mondok egy példát: csak úgy sétálgattok, elmerültök magatokban, nem is néztek se balra, se jobbra, és akkor hirtelen felbukkan előttetek egy szépséges arc. Akkor citerázni kezd a térdetek, teljesen becsavarodtok, és lebegni kezdtek, mint a pehely, és már fel sem tűnik, hogy a levegőben jártok. És tudjátok, mi lesz? Be lesztek zsongva, teljesen elvesztitek a fejeteket.

A szerelem nem börtön. Senkinek. És ha ő másként érez, akkor nem érdemel meg téged.

Ha egy szívet nem  lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni.

Néha másra vágytam, néha úgy csináltam, mintha egy érzéketlen lány lennék.

Reméltem, hogy látod, hogy szeretlek. De minden hiába. Ha egyszerűen nem akarod észrevenni, hát nem is fogod.

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Ha egy nő fényt hoz egy férfi életébe, a férfi ellenben lehúzza a rolót, akkor ne csodálkozzon, ha egy másik férfi fog napozni helyette.

Izgulok és félek, hogy elkapod a tekintetem, és látni fogod, mennyire is kellesz nekem.

A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. A csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el.

Sokan azt gondolták, hogy az életem m erő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert az az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.

Szeretek sokáig ébren maradni, mert ez az egyetlen időszak, amikor egyedül vagyok, és nem kell színészkednem.

Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet.

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig tartó szenvedély között csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.

Veled is megtörténhet egyszer, hogy sírsz majd egy régi perc után, és lehet, hogy reszkető kezekkel egy dalt kutatsz a néma zongorán.

Eltűnődtem, mennyit vártam rád. Hosszú évek, több, mint gondolnád. Eltűnődtem, mennyit álmodoztam én, s mi eddig álom volt, most mind az enyém.

Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.

Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallgatni.

Túl könnyű azt mondani: mi lenne ha, és lefesteni egy tökéletes világ képét.