Érzem, amit érzel, látom, amit látsz, mégis másképp mondom, mint amit te vársz.

A reggel legjobb része tudni, hogy valaki vár rád, hogy felébredj.

A szerelemben soha nincs szükségünk meggyőződésre, sohasem várunk bizonyítékokat.

A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.

Ha rám lesz szükséged, én már nem leszek ott veled.

Egy könnycsepp, amint szégyenlősen ott remeg szeretőd szempilláin, nagyobb és drágább kincs, mint a világ valamennyi asszonyának csókjai és ölelései.

Szükségem van arra, hogy ne gondoljak rád, mert tudom, hogy te sem gondolsz rám.

Az alkohol meg fog ölni 30 év alatt. A dohányzás meg fog ölni 10 év alatt. De a viszonzatlan szerelem meg fog ölni minden nap.

Semmi értelme, hogy szeressünk valamit, ha úgyis elszakítanak tőle, nem? És olyan nehéz megállni szeretet nélkül, ugye?

Hogy szeretlek-e? A szívem közepe vagy! Úgy őrizlek benne, mint egy ékkövet. Nem megígértem, hogy sosem hazudok neked? Hogy szeretlek-e? Minden porcikámmal! A szívemmel, a lelkemmel, az agyammal. Nincs számomra a világon más, csak te!

Gyakran úgy érzem, túl sok volt, amit eddig vártam tőled. Gyakran kitörölnék mindent, ami még mindig emlékeztet rád. De sokszor önmagamtól nyitom ki az ajtót, azt várom, hogy egyszer majd ott állsz. Hangok nélkül mondod el, hogy szíved mélyén te is csak rám vársz.

Pontosan az az ember hiányzik az életemből, akinek leveleket szeretnék írni.

Mindig, amikor rád gondolok, emlékeztetnem kell magamat, hogy ha beszélni akartál volna velem, akkor tudtál volna.

Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Nem fogok úgy csinálni, mintha nem léteznél. Helyette valami jobbat fogok csinálni. Megmutatom neked, hogy nélküled is rendben vagyok.

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

Elolvastam az üzenetedet, és az összes bátorságom elszállt. Nem hallottad a szavaimat, és ez összeomlasztotta a világomat.

Olyan nőnek látszott, aki körül viharok dúlhatnak, de a lelkét meg sem érintheti semmi.

Nem tud sírni. Ez a legrettenetesebb. Nem tudom, hogy bírják a férfiak az életet sírás nélkül. Lehet, hogy erősebbek és bátrabbak mint mi.

Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De mindenki belefárad a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba.

Sosem értette meg egyik férfit sem, akit szeretett, és ezért elvesztette mind a kettőt. Most már keservesen tudta, hogy ha megértette volna az egyiket, sohasem szerette volna, ha valaha is megértette volna a másikat, sohasem veszthette volna el. Kétségbeesetten kutatott emlékezetében, volt-e valaha is ember, akit csakugyan megértett.

Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.

Sose menj vissza egy régi szerelembe... ez olyan, mintha egy könyvet újra és újra elolvasnál, miközben már tudod, hogyan végződik.

Ő volt az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, amint valóra vált.

Úgy változol, mint a szél...

Mosolyogsz, bár a szíved fáj, még mindig mosolyogsz, bár összetörik.

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt, megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

Ha legalább annyi időt töltenének a párok az egymásra odafigyeléssel, mint egy harmadikkal való szexuális fantáziálgatással, lényegesen több boldog ember lenne a világon.

Nehéz elfogadni az igazságot, mikor pontosan a hazugságok voltak azok, amiket hallani szerettél volna.

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de az attól még nem lesz rossz kapcsolat. Rossz csak akkor lesz, ha a felek úgy döntenek, hogy nem oldják meg a benne lévő problémákat, és hagyják hogy a probléma uralkodjon el rajtuk és a napi kommunikációjukon.

Az egyik percben még nyugodtan ültünk egymás mellett az ülésen, a másikban meg... már egymás karjaiban hevertünk. És csókolóztunk. Mint aki még sosem csinált ilyet. Nem is: mint akik régen sűrűn és élvezettel csókolóztak, de azután megfosztották őket ettől. Majd hirtelen újból egymásra találtak, és rájöttek, milyen jó az. A világon a legjobb. Úgyhogy újrakezdték. Alaposan.

Valami, amit te mondtál, fent tart engem egész éjszaka.

Az életben néha előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe, amiből nem tudunk egyedül kimászni. Erre vannak a barátok meg a család. Hogy segítsenek. De csak akkor tudnak segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a gödör alján.

Vannak tökéletesnek tűnő emberek... minden tökéletes rajtuk... papíron minden stimmel. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük őket. Igazán. Mert akkor rájövünk, hogy talán mások számára tökéletesek, nekünk viszont nem jönnek be.

Azért vagy itt, mert szükséged van valakire, vagy mert rám van szükséged?

Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.

Előfordul, hogy egy emléket olyan mélyre elások, hogy el is felejtem, így kevésbé fájdalmas, mint nap mint nap szembesülni vele.

Szóval mi van akkor, ha rajtakapsz, hogy nézlek? Az azt jelenti, hogy te is engem néztél.

Régen mennyire hittem a szerelemben, tele voltam reménnyel, és ma már semmiben nem hiszek, ami a szerelemmel kapcsolatos. Nincsenek érzéseim mások iránt, olyan, mintha az az egy éjszaka felemésztette volna minden érzelmemet és azóta nem tudok szeretni, mintha z az éjszaka megfosztott volna a boldogságtól. Adtam magamból valamit, amit elvittél, ott maradtam kifosztva, üresen.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy levegyem a rózsaszín szemüveget. Túl sok csalódás ért. Most is vannak álmaim, de semmi közük a szerelmi életemhez. Tudomásul veszem, nem esem kétségbe. Képtelen lennék egy szorosabb kapcsolatot elviselni. Amikor együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, aztán elutazik, hiányzik, de legalább nem halok bele. Ha sülve-főve együtt lennénk, úgy érezném, hogy megfojt.

Gondoltad volna, hogy téged néz, amikor nem nézel rá? Gondoltad volna, hogy tetszel neki, csak ő túl ideges, hogy elmondja? Gondoltad volna, hogy nem ír neked, mert azt akarja, hogy hiányozzon neked? Gondoltad volna, hogy a barátainak egész idő alatt rólad beszél? Gondoltad volna, hogy ő csak túl félénk, hogy beszéljen veled? Gondoltad volna, hogy olyan módon szeret, hogy nincs készen rá, hogy foglalkozzon vele?

Ne rohanj vissza hozzám, amikor pontosan ugyanúgy kezelnek, mint ahogy te kezeltél engem!

Olyan sokszor összetörték már a szívemet, és mindannyiszor talpra álltam. Egy idő után feladtam, nem élem bele magam semmibe, mert előbb-utóbb úgyis vége lesz, semmi értelme.

A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg, hanem az együttalvást kívánó vágyban.

Kedves Gyomor, bocsánat a pillangók miatt, minden annak a fiúnak a hibája, esküszöm.

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

Ha nevet, sokkal többet meg lehet tudni egy emberről, mint ha sír.

A nők, akik nem keresik a figyelmet, általában azok, akiknek oda kéne adnod a figyelmet.