Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik.. Aztán elmúlik a pillanat.

Attól, hogy így van, nem biztos, hogy így is van jól.

Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztem veled.

Az az ember, aki sokáig magányos, arra vágyik, hogy kelljen valakinek.

Filmekben élsz és arra vágysz, hogy olyan legyél, mint ők, a szereplők, akik eljátsszák helyetted azt, hogy élsz.

Csak annyit kérek, bújj hozzám.. kérlek, bújj hozzám.

Hiába szeretek, hiába szeretett, sohasem gyógyul a seb. Jöhet új szerelem, ugyanazt keresem, valahogy semmi se szebb, mint az a pillanat, amikor megragadt szívem a szíved falán.

A holnap az ugyanolyan ocsmány, mint a tegnap. Sőt, ha lehet, akkor még rosszabb. Tudniillik, a tegnapot már túlélted...de a holnap az még mindig előtted van.

Hívhatod ezt barátságnak, de ha szerelem a neve, gyere, adj neki szárnyat!

Nem könnyű szeretni engem..

A zene az én barátom. ♥

Nem tudom, hogy mit várok az élettől, de igazán ideérhetne.

Kedves naplóm, láttam Őt és rám mosolygott. :)♥

Olyan szerencsétlenül alakul minden kapcsolatom. Mindig úgy viselkedek, mintha nem lenne szükségem a másikra, de közben belehalok, belehalok az érzéketlenségbe, nem érzek fájdalmat, sem izgalmat, még keserűséget sem.

Én nem vagyok a barbid! Engem nem tehetsz a polcra, ha épp nincs kedved játszani velem. Mert egyszerűen elsétálok onnan..

Állj! Te rossz irányba mész, ha mindig körbe érsz. De elveszel, ha minden jótól félsz.

Ha találsz valakit, akiben megbízhatsz, tarts ki mellette!

A szerelem csak egy szó, egészen addig, amíg találkozol valakivel, aki jelentést ad neki.

Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle.

Ha lenne máskor, ha lenne másképp, nem kéne ennyit küzdeni egymásért.

Abban a percben, mikor felfogtam, hogy ő már nem az enyém, akkor szerettem a legjobban.

Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.. s mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.

Néha nem veszünk tudomást egymás érzéseiről. A sajátunkat is gyakran elfojtjuk. Talán jó is ez így.

Kedves naplóm! A szerelem fáj...

Érzelmeket adtál nekem, de azt nem mondtad meg, mire valók. Mondd, elgondolkoztál te valaha is a tetteiden?

A szívfájdalmat csak májrombolással lehet enyhíteni.

A kísértés hosszan nyomja a csengőt, de a lehetőség csak egyszer kopogtat.

Van olyan nap, hogy elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem, félek, nem vársz rám, s így elfordulsz.

Amikor annyira le vagy lombozódva, hogy ahhoz is fel kell emelned a fejed, hogy lenézz, akkor üssed a lábad keményen egy ideig. Legalább attól jobban leszel, ha abbahagyod.

Kétféle pasi van: az ex és a next.

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre.

-Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.

-Akkor okozz nekem csalódást.... másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad!

Ne mondj semmit. Elég, ha rám mosolyogsz. Elég, ha rám nézel. Úgy igazán.. És ennyi pont elég. A szívemben maradsz, és pont.

Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik fél érzelmeiről.

Néha a sors összehoz két szerelmest, csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. Néha a főhős végül helyesen választ, de az időzítés mindig rossz. És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden.

Utálom azt a pillanatot, mikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész.

A csábítástól csak úgy szabadulhatsz, ha engedsz neki.

Néha a mosolyod az örömöd forrása, de van, hogy az örömöd lehet a mosolyod forrása. :)

Ha mindenki elhagyott és senki sem szeret már, gyere el hozzám, és én szépen a füledbe súgom: nekem sem kellesz már.

Amikor először találkoztam vele, már akkor tudtam, hogy nehéz lesz elfelejtenem.

Szólj már! szívem rég csak egy szót vár. miért kínzol? szólj már, ha te is így gondolod.

Ha egy férfinak nehézségei adódnak egy nővel, sokat segíthet, ha beszél róla egy másik férfival. Nem azért, mert a másik férfi jobban ért a nőkhöz, de így legalább ketten lesznek tanácstalanok egy helyett.

Megszeretem, aztán elveszítem....

-Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.

-Akkor mi lesz?

-Csak sodródsz a világban mindennel együtt.

Ha nem lehet úgy, ahogy akarod, akard úgy, ahogy lehet. ;)

Hiába ölel téged száz meg száz lány, egyik sem fog úgy szeretni, mint én.

Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira. Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz. Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. :)

Csak benned él, csak bennem él ez a furcsa szerelem, ha értenéd, ha érteném, már nem lennél velem.

Beleszerettem. Nem csak a srácba, hanem a mosolyába is. :-)♥