Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog.

Minden reggel egyedül ébredek, nélküle fekszem, sötétek a fellegek. Elment ő tőlem, messze jár..

Nézz magadba, mielőtt ítélkeznél! Jobb esetben te vagy a hibás, és akkor rendbe hozhatod a helyzetet.

Szeress úgy, ahogy még nem szeretett senki sem, szeress úgy, ahogy még nem szerettél senkit sem.

Valami megszűnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék.

Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.

Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.

Miért van az, hogy az álmok megvalósulása és a boldogság két különböző dolog?

A mai nap jól indult, de aztán felkeltem.

Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.

- Szerinted van ennek értelme?

- Nem kell, hogy legyen, az csak megtörténik, mint mikor először meglátsz valakit csak úgy, elmegy melletted az utcán, és egymásra néztek egy pillanatra. Létezik egy ilyen felismerés, mintha tudnátok valamit, aztán a másik elmegy, és már túl késő bármit is csinálni. És sohasem felejted el, mert ott volt, és te elengedted. Azt gondolod: "És ha megálltam volna? Mi van, ha megszólítom? Mi van? Mi lett volna?" Talán csak párszor van ilyen az életben.

- Vagy egyszer.

- Vagy egyszer.

Nem vagyok kőszikla, csak egy ember. Tedd le kezed, csendesítsd le elméd, és gondolj arra az időre, amit elvesztettünk.

Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tűnjenek.

Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itthagytál!

I'm a barbie girl in a barbie world. ♥

Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.

Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, de kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, a könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok.

Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik - és amit hátrahagy, csupán a csend.

Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszűnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!

Leoltom a lámpát, és sötét lesz. Elbújok az ágyban, mint egy 5 éves.

Amikor kellettem, mindig ott voltam, amikor kellettél, álltam a sorban.

Miért szerettem úgy beléd? Mondd, miért sodor a szél feléd?

Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem, egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem...

Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.

Inkább meghalok most, minthogy száz évig éljek tovább nélküled.

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet, zaj kell, ami megöli a csendet. Élet kell, és szabadság, nem valami ostoba hazugság.

-Hogy érzed magad?

-Biztonságban. Mikor veled vagyok, annyira biztonságban érzem magam, mintha otthon lennék.

Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, a macskájukat meg otthagyják magára. Otthagyják tépelődni, hogy mit is rontott el.

Plátói szerelem: lekvárosüveg kívülről nyalogatva.

Bohóc vagyok, könnyem mossa sminkemet, kinek súlya kezén, mégis könnyen integet. Szomorú az arca, de te boldognak láthatod, talán nincs is, ami elűzi a bánatod.

Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.

A fájdalomba kapaszkodunk, mert már csak ez maradt nekünk..

Minden kezdet nehéz..

Jellemző rám, távol tartok én mindent és mindenkit. A férfi, aki ott volt és feleségül akart venni, ő nem kellett, elhagytam. Ugyanakkor annak, akivel sose találkozhatok, neki odaadnám a teljes szívem. Így szép. Veszélytelen.

Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg! Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz.

A valóság a nap végére távol áll a reményeinktől.

Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom. ;)

Szállni kéne szárnyak nélkül, álmodozni álmok nélkül.

Soha nem értettem, hogy miért ilyenek az emberek, ott bántják a másikat, ahol csak lehet. Most nem mondom, hogy én másmilyen vagyok, én csak jobb szeretnék lenni, de sajnos ugyanilyen maradok.