Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk. A vonatok indulnak, és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk. Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj, a szívünkben ott lapul egy érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.