Ne kérd, hogy lassan a testtel, ne súgd, hogy most ne siesd el!♥
2011. november 16., szerda
2011. november 13., vasárnap
2011. november 12., szombat
http://www.youtube.com/watch?v=xR90OaR_RJU
Mondd, mit adhatnék neked? Te más vagy, mint én. Mégis álmodom veled. Eltévedhetnék...
Mondd, mit adhatnék neked? Te más vagy, mint én. Mégis álmodom veled. Eltévedhetnék...
2011. november 11., péntek
Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.
2011. november 10., csütörtök
Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember.
2011. november 6., vasárnap
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam, és sajogna, sajogna a szívem. De hogy minden nap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szél fújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon...
2011. november 1., kedd
Miért más az első szerelem? Én azt hiszem, tudom.. Az első szerelem tisztább, mint bármi más. Mint a mesékben. Elhisszük kedvesünk minden szavát, hisszük, hogy boldogok leszünk. Hisz még sosem csalódtunk előtte igaz szerelmünkben. Akit előtte tiszta szívből szerettünk, még nem csalt meg, nem csapott be, nem okozott mély fájdalmat. Hisz esély se lett volna erre. Mert akkor az első szerelem nem az első lenne. S oly tiszta, félelem nélküli érzés ez, talán ez teszi oly csodálatossá. De az első csalódás mind ezt megöli. A csalódás elveszi tőlünk ezt az érzést. Ha valakit megcsalt az első szerelme, ő onnantól rettegni fog ettől. Hiába lesz újra szerelmes, hiába szereti tiszta szívéből, a lelke mélyén fél, hogy ugyanaz fog történni. Fél, hogy újra megcsalják. Nevetséges, nem? Hisz a két ember nem is ugyanaz. Talán még kicsit sem hasonlítanak, és mi mégis félünk ettől az érzéstől. Mert ezt teszi velünk az első szerelem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)