Mert a kapucni a fejemen számomra egy menedék!

Én ilyen boldog sosem voltam talán még, mert veled lenni minden percben ajándék.

Most először mondom el, most hinned kell nekem. Legalább te maradj itt velem! Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, legalább te legyél az nekem!

Ki akarok szállni! Nem akarlak többé szeretni téged...

Nevetés: beszéd, szavak nélkül.

Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!

 
Valamit nem tanultál meg: egy nőnek nem ilyen férfi kell, aki csak akkor jön, ha éppen arra jár!!

Nem látlak, csak elképzellek, minden éjjel másmilyennek, de tudnod kell, hogy minden éjjel szép vagy. :)

Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják...

Oly hirtelen jött és édesen, s ellopta szívem teljesen.

Ha hagyom, hogy továbbra is csak sodródjak, sosem fogok elérni semmit sem...

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el: az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely, visszavár mindig, de nem feled.

Szeretném elfelejteni a múltamat..

Álmok.. mindenkinek vannak. Néha jók, néha rosszak. Néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket, néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket. Néha úgy érzed, végre valóra válnak, és néhányuknak csak rémálmok jutnak. De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel, a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek...

Annyiszor megpróbáltam másokkal, de itt van már, és Ő az, aki kell!!♥

Te is szeretsz, én is szeretlek. Mégis szenvedünk.

Fáj még a szó, mit egykor mondtál, hogy szeretsz, de mégis elhagytál.

Én mégis újra várlak, ha csók kell, kérhetsz százat. Legyen úgy, mint a legelején, érzem, kell a buta remény.

Minden egyszerűbb lenne, ha nem döbbentem volna rá, hogy szeretem.

Válaszolj, ha minden jól megy, akkor miért kell tönkremennie? A szenvedés az élet része, tudom néha tossz, de ennyire!?

Talán nem hinnéd, de én tudtam, hogy mi bánt. Láttam, mégis játszottam tovább...

Könnyebb útra léphetnék, de akkor már nem én lennék.

Csak akkor lát tisztán, jól az ember, amikor egyszer már mindent otthagyott.

Kérlek, ne felejtsd el, ne felejts el soha szólni, amikor az álmaimban hozzád kopogtatok.

Te vagy a napsugár, mely átjárja mindenem.

Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés, amit megőrzünk egymásból, az álomszép..

Mikor rá gondolsz, sírni kezdesz. Mikor látod, hogy online van, a hasadban valami furcsa érzés fészkelődik, és a szíved tízszer olyan gyorsan ver. Mikor látod, mosolyogsz, és nem tudod róla levenni a szemed. Mindez azt jelenti, hogy valami nem fogja engedni, hogy elfeledd...

Évekig építheted a jó híredet, de másodpercek alatt tönkre mehet. Pár rossz döntés, és a mennyből a pokolba zuhansz.

Mondd azt, hogy sohase féljek, mondd azt, a tűz el nem éget. Mondd azt, hogy semmi se fájhat, mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak. Hazudj még nekem!

Még egy bocsánatkérésnek látszó hazugsággal sem áll elő...

Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.

Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen, és ha az ember egy kicsit bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig akár az egész sorsunkat is fölülírhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad megijedni, tovább kell próbálkozni és megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát. Nincs mitől félni, ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsunk. Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk.

Egyik rossz nem törli el a másikat!

Nem szegény az, kinek barátja van.

Nem keresem, de ha kérdi hollétem a halál, szürke szóval közöld vele, engem erre talál..

S van, hogy össze vagy törve, mint egy földhöz vágott bögre..

Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk. :)

A tettek, vagy azok hiánya hangosabb a szónál..

Vagy szoríts magadhoz, vagy engedd el a kezem, de könyörgöm ne játssz velem.

A legtöbb ember nem látszik hülyének, míg ki nem nyitja a száját.

Azt hittem, te vagy minden, amit utálok, de rájöttem, hogy te vagy minden, ami belőlem hiányzik.

Néha elég az, ha látod nevetni.. és már attól minden másabb lesz.

Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban!

Emlékszem, hogy mit mondtál, mikor engem szerettél éppen...

Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.

Egyszer neked is lesz gyereked, és rettenetesen fogsz örülni annak a kis életnek, akiért felelős leszel. Azt fogod hinni, hogy az égvilágon mindent rosszul csinálsz. Ez normális. Olyanokon tépelődsz majd, hogy mivel etesd, és hogy hová küldd iskolába, hogy hegedűórákra járjon, vagy inkább zongorázzon. De hadd áruljak el neked egy titkot: nem számít! Legyen a gyereked zongorista, vagy matekzseni, egy cseppet sem számít, mert végül úgyis csak az a fontos, hogy boldog legyen!

Nem volt más, mint bárki. De én mégis megláttam benne azt, amit más nem.

Nem izgat az, hogy mi lesz holnap, csak a pillanat az, ami kifordíthat. Létezem, és élvezem, így szép.

Inkább utáljanak azért, aki vagyok, minthogy szeressenek azért, aki nem.