Kamu világban kamu arcok, kamu szerelem, kamu harcok, de valós kudarcok.

A gyermekkori önmagad vajon ma büszke lenne rád?

Nem hiszek a véletlenekben, nem hiszem, hogy véletlen, hogy itt vagy, és nem hiszem, hogy véletlen, az sem, hogy eltűntél.

Meg kell tanulni elengedni azt, amire vágyunk.

Nézz tükörbe minden este, és kérdezd meg magadtól: ugyanezeket tettem volna, ha ez lett volna az utolsó napom??

Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

Egész nap te jársz a fejemben, pedig te vagy az egyetlen, akinek sohasem kellettem.

Sokáig hagytam a sorsomat rátok, de jobb, ha kapaszkodsz, figyeld, ahogy váltok!

Az egy kicsit sok, amit te vársz, tökéletes nőt sosem találsz!

Könnyeimmel küszködve várom a holnapot, mindig csak egy mondat: kösz, jól vagyok.

Tudod, miért jöttem vissza? Hogy megvalósítsam az álmaidat. Akármi is az, én megvalósítom!

Bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.

Nincs szívem, mert összetörték. S mielőtt megint összeforrt volna, még jobban összetörte egy újabb idegen. Ezek után a vérereim szétszállították a testem minden porcikájába. Ezért nincs...

Hát néha, azt kell mondanom sajnos, hogy egy mosoly mögött több fájdalom lehet, mint egy olyan arcnál, aki épp zokog. De ez az igazi próbatétel. Mert sírni könnyű. Az az igazán nehéz, ha úgy sírsz, hogy más csak a mosolyt látja.

Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a lány. Olyan volt, mint egy angyal. Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.

Már nem szeretem, de félek, ha mással látom, akkor összetörik a szívem.

Viszont szerelem az, ha te szeretsz engem, én viszont mást.

A szerelem az az érzés, amikor érzed, vár valaki a világban.

Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert ki tudja, mi történik a következő pillanatban.

Egy kapcsolat mindig két emberről szól. Ha csak magaddal foglalkozol, semmi értelme az egésznek.

-Idióta vagy!
-Igen.. valakinek idióta, valakinek a nagy Ő, de neked csak annyit mondok, ágyő!

Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet, és nem akarod, hogy bármi is legyen köztünk, és én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd, hogy azt mondhasd: tévedtem...

Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál...

A bölcs ember becsukja a szemét, befogja a fülét, a szívétől kérdi, mi az igazság.

Biztos vagyok benne, hogy a múltban elégszer megsebeztem az érzéseidet, és nem akarom megint ezt tenni!

Egy tuskó... és közben meg ölelgetni való plüssmackó.

Hamupipőke és a herceg boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az életben legtöbbször nem így alakulnak a dolgok, ezt jobb, ha előre tudod!

El-elmegyek mellette némán, én nem nézek rá, ő sem néz rám, hanem azért halkan, titokban a szívünk mégis összedobban.

Talán nem te választottad ezt a pillanatot. De úgy tűnik, a pillanat téged választott.

Bébi, figyelj rám egy percet, nekem tetszel, nekem te vagy a legszebb. Nekem te vagy a fény, nekem te vagy a vesztem, olyat, mint veled, senkivel nem éreztem!

Szívem két tégla, lelkem három, ha megbántasz, mint az ötöt hozzád vágom.

Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...

Elég egyetlen szó ahhoz, hogy újraéledjen bennem a remény.

Az eső nem azért esik, mert a természetnek olyan kedve van, hanem azért, mert ahány csepp leesik, annyi ember érzi magát szomorúnak.

Sokan az izgalmas dolgokat keresik, sok ember nem kel fel, hogy ha egyszer elesik.

Mondd, mit tegyek, hogy érezd: ha kell, meghalnék teérted..

Amint találkozik a pillantásunk, újra a hatása alá kerülök.

Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon, mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem látsz, és hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy viszontláthatsz. Mert visszajövök!

Igen, bevallom, megbotlottam, de nem hevertem sokáig odalent a porban, erőt nyertem, mert végre beláttam, nem azt kaptam, amit adtam, amit elvártam. Hazudtak, átvertek, páran nemigen sajnáltak, sokan pont jókor fordítottak hátat. Köszönöm, megkaptam, a leckét már felfogtam, szememből a könny már csak gyűlöletből pottyan. Gyűlöllek, utállak, ne is számíts már rám, mert ott rúgok beléd, ahol legkevésbé várnád.

Engem nem kínzott így a vágy és a féltés senki másért soha még.

Miért kínzol, miért nem hagysz el?

Csak rám nézett, és szomorkás mosollyal azt monda: hamarosan nem is fogsz rám emlékezni. Én viszont már akkor tudtam, hogy évek múltán is szomorkás mosolyának képével ébredek majd.

A boldogság csak egy álom, az álmok pedig szertefoszlanak.

Nincsen akiért szívem dobban, érzem, valahol elrontottam. És nem tudom, miért, de várok szüntelen.

Hogy érzed magad?- akárhányszor ezt kérdezik tőlem, azt válaszolom, hogy jól vagyok, köszönöm. De hogy őszinte legyek, nem vagyok jól! Tényleg kíváncsiak az emberek az igazságra? Ha legközelebb valaki erről faggat, azt fogom felelni, hogy egyáltalán nem vagyok jól. Aztán elmesélem, mennyire dühít, mikor azt mondják, majd az idő begyógyítja a sebeket. Hát nem gyógyítja be! Valahányszor magányosan sétálok a mezőn, úgy érzem, mintha sót dörzsölnének a nyílt sebbe...

Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, de mégsem történik meg.

Ne veszítsd el a hitedet, bízzál bennem. Ne kételkedj a szeretetemben. Csak azért, mert most nem lehetek melletted, ne hidd, hogy nem szeretlek.

Én szeretlek. És el tudlak engedni, azt remélve, hogy ha velem nem, legalább vele boldog leszel...

Hogy szeretett-e valakit? Nehéz megmondani. Nagyon kevesen láthatták a lelkét. Akinek pedig megmutatta, az nem figyelte.

Minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.