Mindig szeretni foglak, olyankor is, amikor legszívesebben a fejedbe húznám a vizesvödröt.

A nő, aki egész életében legyőzhetetlennek látszott, egyszer csak összetört...

Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza.

Ne sírj ma éjjel, még mindig szeretlek, kedves!

Nem szégyenlem az életem, ez az énem. Neked semmi, van, akinek én voltam a minden.

"Mi lett volna, ha?" - külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át."Mi lett volna ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni! 

Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam.

Ha majd nem leszek neked, s valami nyomja a szíved, rájössz majd, hogy nálam jobban senki nem szeretett.

Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.

Fogod két kezem, ez olyan jó nekem. De valójában nem vagy velem, és ez szétszed engem.

Beléd szerettem, amint megláttalak, és te mosolyogtál, mert tudtad.

Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem. Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.

Más szíve nem kell, a tiédre vágyom!