Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom.

Üvöltöm teli torokból, hogy értsétek ott fenn az égen, az életem frankó, köszönöm szépen!

Csak egy vándor voltál a szerelem országútján, néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el. Mégis mindig vártad, tiéd lesz a kincs, és most úgy érzed, gazdag vagy, pedig semmid sincs.

A legnagyobb csapás, ami szülőt érhet a gyermeke elvesztését leszámítva, ha látja, hogy ugyanabba a csapdába sétál bele, és nem tehet ellene semmit.

Levegőnek nézel? Nélkülözhetetlen vagyok!

Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy.

Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.

Mint a test a lábak nélkül, mint a kéz az ujjak nélkül, mint a test a lélek nélkül, olyan lettem végül.