Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna.

Utána nyúlsz, de ő elszökik, utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja szemét. Szólsz hozzá, de ő befogja fülét..

Tudom, most is csak egy tévé előtt ülsz, és van valakid, de érzem, hogy csak magányosan tűrsz...

Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve. És ilyenkor elveszettnek érzem magam...

Egész életemben vártam rád, hogy elhozd nekem a tündérmesét.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben!

A szerelem olyan, mint a bor. A kevés boldoggá tesz, a sok megbolondít.

Nem kell más, én mint egy állat, elevenen felfalnálak.

Ugye játszottál már a gondolattal, hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?

Sosem hittem volna, hogy te egyszer az enyém leszel.

Egész nap nem kerestél, és én sem hívtalak, pedig hidd el, bírtalak és remélem, nincs harag. De kitéptelek a szívemből és dalba írtalak.

Ha kíváncsi lennél, az ajtóm előtted nyitva van...

A csend egy lány leghangosabb kiáltása.

A mese azért van, hogy a gyerekeknek később fájjon a valóság.

Teljesen mindegy, hányszor csináltatsz új frizurát, hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol meg a csajokkal. Az ágyban minden éjjel aprólékosan bégig kell gondolnod, mit is rontottál el!

Mit akartál tőlem, már úgysem értem, szerettél vagy mégsem, már meg sem kérdem..

Én is voltam gyerek, mondtam mesét százat, álmodtam királyfit, hintót meg várat...

Megkönnyebbült voltam és büszke, hiszen nem látta, hogy miatta sírtam.

Szakadék szélén álltam egy centire. Az Isten kérdezte tőlem: már megint te? A válaszom az volt: igen, de megérte!

Nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem. Nem kell a mosolyod és nem kellesz te sem!

Valahogy többet érzek annál, mint hogy üres az ágy, meg is őrjít a vágy, nonstop csókolni szád, mennék a falakon át...

Sosem vagyok biztos az érzéseimben, amikor veled vagyok..

Ismertél, milyen vagyok, hallottál nevetni, utoljára láttál engem igazán szeretni.

Játszom most én is, amit játszottál, nem kellesz akkor sem, ha változnál!

Kicsit sírok, mikor arra gondolok, hogy el kéne téged engednem.

Rám számolt az élet, de én kilencnél felállok.

Hagyd, hogy az eső elmosson minden tegnapi fájdalmat!

Hogy lehet az, hogy ha nem szeretsz, akkor is megkaphatsz!?

A hazugság tőled a szívem kitépi.

Szeretnék egy társat, csak unom már, hogy mindenki átbasz.

Nézz rám, és egyből gerjedek, szerelmes leszek.

Csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége!

A boldogság olyan ajtókon érkezik, amikről nem is sejtetted, hogy nyitva hagytad.

Ami neked mennyország, azt mások régen unják, akit mindhalálig szeretsz, azt már régen mások dugják.

Ahogy én, úgy te is elengedtél.

Elcsábítani egy nőt, ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érezz férfi képes.

Bevallom, hiányzol, de kellenél a fasznak már!

Láttam, hallottam, éreztem és felfogtam. Ott álltunk és kettőnk közül csak te álltál nyugodtan. Annyit éreztem, hogy a szívem a torkomban dobban...ekkor már tudtam, csak a játékod voltam.

Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal.

Egy fiú és egy lány csak egymásra várnak, azt mondom, engedjünk a vágynak.

Azt mondtad, azt hittük, hogy ez örökké tart, de az ezredik szeretleknél a kréta elkopott.

Egymásért élünk, hiába is tagadjuk.

Ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha valami meg sem történt volna, attól az még igaz marad.

Bújhatsz álarc mögé, de vigyázz, más is megteheti. Nem csak neked lehetnek titkaid.

Törj ki a kiszabott keretből, hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!

Ha teljes sötétség vesz körül, nem tehetsz mást, mint ülsz és vársz, hogy a szemed hozzászokjon.

Azt mondod, változtam, nem vagyok már a régi. De tudod, mit mondok? Mindenem a régi, próbálj te is szívből élni!

Szokás mondani, hogy azt bántod, akit szeretsz. Ez fordítva is igaz.

Ha tudnád, hogy mit érzek, nem néznél hülyének, mikor mosolyogva figyellek.