Egyszerű és nagyszerű. Meg sem érdemelsz.

Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged vágylak.

Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben. Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet, hogy tényleg csalódhass egy feneketlent.

A lány dolga, hogy szép legyen, a fiú dolga, hogy büszke legyen a lányra.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb...és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindig egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

Tudom, hogy utálsz, nem kell, hogy szeress, de egy nap könyörögni fogsz, hogy velem lehess.

Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani..

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy.

Alig ismerlek, de mégis túl sokat tudok rólad, most örülj, mert hozzád szól minden egyes mondat. Még utoljára, egyszer te leszel a középpontban, történetünk darabkáit neked rímekbe fontam. Nem szóltam semmit, ha más lánnyal láttalak, míg vele beszéltél, én türelmesen vártalak. Mégis én lettem a rossz, féltékenykedő alak, ha úgy akarod, ebben a hitben meg is hagylak.

Milyen törékeny az emberi élet... Milyen nehéz összerakni a darabokra tört részeket...

Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.

A fele értelmetlen annak, amit mondok, mégis mondom, hogy a közeledbe férkőzzek.

Emlékszem, valamikor gonosznak és kegyetlennek hittelek, mert ezt, azt,vagy amazt tetted, de akkor ostoba voltam. Egyszerűen nem szerettél, és oktalanság volt, hogy ezt bűnödül róttam fel. Azt hittem, meg tudom szerettetni magam veled. Most már tudom, hogy ez lehetetlen. Nem tudom, mi az, ami az embert szerelemre lobbantja, de akármi legyen is, ez az egyetlen fontos dolog a világon. Ha egyszer nincs szerelem, sem jósággal, sem nagylelkűséggel, sem egyébbel nem lehet felidézni.

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.

Már elfogyott a whiskynk, és túl vagyunk a számlán. Megérkezett a taxink: akkor hozzád vagy hozzám?

Az élet egyik furcsa jellemvonása, hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel, és olyan bizalmas barátságba kerül vele, hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet; azután jön az eltávolodás: minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott, egyszerre fölöslegesnek bizonyul. Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik.

Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.

Egy laza mozdulattal átölelte a lányt, és kétségbeesetten csókolni kezdte. Túl sokat várt rá. Kimondhatatlanul vágyott rá. Kelley teste megadóan hozzásimult, és Jacknek csak erre volt szüksége. Még szenvedélyesebben csókolta. Kelley csókja ugyanolyan édes volt, mint egykor, édes illata felvelenítette az emlékeket: ahogy összegabalyodott végtagokkal vonaglanak a lepedőn. Be akarta cipelni az ágyba. Lepedővel, vagy anélkül, boldogan megtenné. Bármit megtenne érte, ha ő is akarná. Minden más nőt ki tudott verni a fejéből - kivéve Kelleyt. Még a szakítás és az utolsó reménysugarak kialvása után is fel tudta idézni Kelley minden gesztusát, az iránta érzett kétségbeesett vágyakozást.

-Te szemét!-öntötték el Kelley szemét a könnyek.

-Igazad van, Kelley. Pontosan az vagyok. Az anyám tizenhét év után hagyott el. De tudod mit? Az elhagyás az elhagyás. Ez alkalommal nem kell buta kifogásokon törni a kis fejecskédet, ha el akarsz hagyni. Most én sétálok ki az életedből!

Mégegy vita már nagyon fájna!

Az egyik legnehezebb dolog az életben olyan szavakat viselni a szíveden, amelyeket nem vagy képes kimondani.

Hiszek abban, hogy tovább kell lépni!

Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya azt jelzi, hogy szeretem.

Rettenetesen fáj, hogy úton-útfélen a múltbeli hibáimra emlékeztetnek.

Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban.

Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak. Te mindig próbálkozol, de sosem vagy elég jó. És nem érted, miért.

Egy lány, aki a remény leghalványabb jelét sem mutatta...

Veszek egy nagy levegőt a tükör előtt.. Ő sosem szerette, ha magassarkút hordtam, de én igen...

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, szívét összetörték, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. 

Mit mondanál, ha könnyek gördülnének le az arcodon mindenki előtt, akit csak ismersz? És mit tennél, ha az, aki a legtöbbet jelenti számodra, az egyetlen, aki nem jött el?

Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi!

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.

Soha ne mondd, hogy csak úgy elsétáltam, mindig akarni foglak...

Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem!

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

A szemed igen, de a szavaidat nem imádom!

A szívem olyan, mint egy nagy üres táska, strapabíró táska, elképesztő, mi minden beleférne, de akkor sincs benne semmi.

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol...ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.

Ez nem az én napom, mindenki felejtsen el, senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze, mi van velem! Senki ne mondja, mit kéne tennem, senki ne mondja, mi kéne lennem, senki ne kérdezze, mi van velem, mert leszarom... ez nem az én napom!

Amint lemondasz valamiről, megkapod...

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

Mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek!

Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszercsak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg.

A magány...a magány két számmal nagyobb volt annál, amit elbírt.

Átléptek rajtam, de itt vagyok, sorsomat írják a csillagok!

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt...

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk, mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.