Nélküled nem éri meg várni a holnapra, és ha te nem vagy, nincs értelme emlékezni a tegnapra...

Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogy szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani neked, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed, és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az, hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég.

Nem érdekel már senki, nem akarom tudni. Ha valaki elesett, abba már nem kell belerúgni!

Elveszíteni valaki szörnyű. De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.

Ezek szerint a nők mégsem változnak annyit az évszázadok során. A sértett hercegnő eljátszása sosem megy ki a divatból.

Megijeszt a tudat, hogy az a fiú, aki esküszöm, különleges volt, pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi.

-Istenem, de mi van, ha nem kellek neki?

-Akkor vonítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább.

A nőkkel az a bökkenő, hogy képesek közel férkőzni az emberhez pusztán azáltal, hogy levegőt vesznek.

Fura dolog ez a vonzódás. Azt gondolod, hogy sose tud elhatalmasodni rajtad, hogy meg tudsz állni egy pontnál, hogy féken tudod tartani az érzéseidet, de közben észrevétlenül átjárja a szíves, először csak néha jut eszedbe, majd vele fekszel, és utána már vele kelsz. Életed része lesz úgy, hogy nem is veszed észre, és már sosem fogod tudni kitörölni a szívedből.

Emlékszem a rózsa illatára, és arra is, melyik irányba kell néznem, hogy lássam a napkeltét a víz felett. Azt azonban sehogyan sem tudom eldönteni, kedves lány vagyok-e, vagy önző, vagy hogy milyen színű a szobám fala. Nem emlékszem arra sem, mennyi élménnyel lettem gazdagabb a múltban. Az is lehet, hogy elvesztegettem az életemet...

Csak arra gondoltam, ha tényleg el akarod kerülni a hepehupákat az úton, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha valaki mást löksz az árokba, aztán hagyod ott elvérezni.

Miénk az éj, miénk a nappal, miénk a perc, a pillanattal.

Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.

Ráébredt, hogy egy férfi és egy nő egyesülése többet jelent a kölcsönösen nyújtott testi gyönyörnél. Bizalom, türelem, nagylelkűség és az örömszerzés vágya jellemzi. És az a csodálatos, mámorító tudat, hogy a társa akkor is ott lesz mellette, amikor felébred.

Beteg ez a világ, őrültnek titulálnak, ha nem állsz be a sorba, téged is kiutálnak.

Ragadd meg a mát, mert lehet hogy a holnap kifacsar, és eldob, mint egy citromot.

Azt kívánta, bár vissza tudná forgatni az időt, hogy úgy láthassa magát, ahogy tizenhat évesen volt. Teli reményekkel, az otthonát beárnyékoló feszültségek ellenére. Teli álmokkal és zenével.

Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Hiszek a szerelemben. Mi másért vetettem volna bele magam olyan gyakran? Soha nem tartott sokáig, és ilyenkor a szívem megszakadt, vagy bezárult. De ez nem akadályozott meg abban, hogy legközelebb újra megnyissam. Aztán újra és újra.

Nekem nem is kéne egy olyan férfi, akit nem tudok megbántani. És nem mennék hozzá olyanhoz, aki nem tud nekem fájdalmat okozni.

Majdnem mindenkit elkap a szerelem, amikor eljön a tavasz. Mondok egy példát: csak úgy sétálgattok, elmerültök magatokban, nem is néztek se balra, se jobbra, és akkor hirtelen felbukkan előttetek egy szépséges arc. Akkor citerázni kezd a térdetek, teljesen becsavarodtok, és lebegni kezdtek, mint a pehely, és már fel sem tűnik, hogy a levegőben jártok. És tudjátok, mi lesz? Be lesztek zsongva, teljesen elvesztitek a fejeteket.

A szerelem nem börtön. Senkinek. És ha ő másként érez, akkor nem érdemel meg téged.

Ha egy szívet nem  lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni.

Néha másra vágytam, néha úgy csináltam, mintha egy érzéketlen lány lennék.

Reméltem, hogy látod, hogy szeretlek. De minden hiába. Ha egyszerűen nem akarod észrevenni, hát nem is fogod.

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Ha egy nő fényt hoz egy férfi életébe, a férfi ellenben lehúzza a rolót, akkor ne csodálkozzon, ha egy másik férfi fog napozni helyette.

Izgulok és félek, hogy elkapod a tekintetem, és látni fogod, mennyire is kellesz nekem.

A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. A csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el.

Sokan azt gondolták, hogy az életem m erő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert az az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.

Szeretek sokáig ébren maradni, mert ez az egyetlen időszak, amikor egyedül vagyok, és nem kell színészkednem.

Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet.

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig tartó szenvedély között csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.

Veled is megtörténhet egyszer, hogy sírsz majd egy régi perc után, és lehet, hogy reszkető kezekkel egy dalt kutatsz a néma zongorán.

Eltűnődtem, mennyit vártam rád. Hosszú évek, több, mint gondolnád. Eltűnődtem, mennyit álmodoztam én, s mi eddig álom volt, most mind az enyém.

Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.

Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallgatni.

Túl könnyű azt mondani: mi lenne ha, és lefesteni egy tökéletes világ képét.

Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van rám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám neked. Te pedig megértenél.

Ha féltékenység van benned, adj hangot neki: légy dühös, törj össze egy tányért, csapd be magad mögött az ajtót. Tedd, amit tenned kell... és egyetlen nőt sem kell megtanítani arra, mit is tegyen ilyenkor - ehhez mindegyiküknek ösztönös tehetsége van!

Néhány ember belép az életünkbe, lábnyomokat hagy a szívünkön, és onnantól kezdve soha többé nem leszünk a régiek.

Jegyezzétek meg: az élet nem szenvedés! Az életet ti magatok teszitek szenvedéssé. Folyton harcban álltok önmagatokkal, ezért szerencsétlen, nyomorúságos lényekké váltok.

Amikor te egyedül vagy, akkor ne egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.

Csukd be a szemed, és látni fogod azt, amire valójában szükséged van.

Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik.

Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: "szeretni foglak egész életemben". És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos - hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: szerelmes vagyok e percben és maradéktalanul neked adom magam. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit?

Látom a szemeden, hogy idebújnál hozzám, lépj bátran közelebb, mert neked nem kell sorszám.

Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki.

Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és azt csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen.