Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne nézz. Pedig eltervezted, hogy nem fogsz. Amikor eltervezed, hogy ha rád ír, egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá.. de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal. Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz.. vagy másnap összefutsz vele.. és kezdődik minden elölről. Vagy amikor meghallgatsz egy zenét, és elkap a dejavu érzés, mert ez az a zene, ami róla szól, és beleborzongsz az emlékekbe. Vagy amikor nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem. Vagy amikor fáj, mert tudod, hogy hiába remélsz, ez nem egy tündérmese. itt nem lesz happy end. Hiába hallgatod a nyálas zenéidet. Ti nem illetek össze, mert ez a valóság.. Amikor látod, hogy kijelentkezett, és el sem köszönt, olyankor sírni szeretnél. De ekkor látod, hogy visszajött és hatalmas kő esik le a szívedről. De aztán megint elmegy. és már nem jön vissza.. megfeledkezett rólad. Fogalma sincs arról, hogy te mennyire szereted, próbálod leplezni. De ha egyszer.. csak egyszer őszintén a szemedbe nézne, mindenre rájönne.. hogy bármit megtennél érte, csak túl makacs vagy ahhoz, hogy esélyt adj ennek a szerelemnek.
