Olyan gyönyörű lány. *-*

Nem akarom, hogy tudd, milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj. Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted, elmúlik. Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem, belehalok, hogy nem lehetsz mellettem. Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek, és elfogadtam. Felnőttem. Már nem az a 14 éves kislány vagyok, aki annyira ragaszkodott a szerelmedhez, és aki azt hitte nem tud nélküled élni. Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó. Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről. Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol. A mai napig beleborzongok, ha a csókunkra gondolok. Kiráz a hideg, ha csak rá gondolok. Még érzem az illatod, és hallom a hangodat, elképzelem, ahogyan azt mondod 'szeretlek'. Én is szeretlek.. örökké.

Az arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom, mert akit szeretek, soha többé nem láthatom.

A külsődben minden megvan, de a belsőd üres..

Mellékszereplő vagyok csupán, te mégis engem láttál hősnek.

Te voltál az egyetlen srác, aki máshogy nézett rám. ♥

Ha nagy szenvedések árán tied lesz az a fiú, akit a legjobban szerettél volna, rájössz, hogy nem is akartad kellőképpen.

Szeretek a falnak beszélni. A fal az egyetlen, ami soha nem mond nekem ellent.

A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye.

Elkapta a pillantásomat, és visszamosolygott. De vajon tudja, hogy a szívemet is megkapta ezzel? :)

Nem kell más, nem érdekel senki, tőlem téged senki nem tud elvenni. ♥

A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól. Sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el.

Ő engem soha nem fog szeretni. Tudom. És tudnom is kell, különben belehalok, ha mással látom majd.

Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna.

A szívemben nagy hely van, tudom, te is elférsz majd.

Már nem sírok, de a szívem vérzik belül, már mosolygok, de a szememben szomorúság ül. Már hazudok is, hogy ne álljak az útba, már hazudok, hogy szívem ne törhesd meg újra. Már döntöttem, én nem állok közétek, már döntöttem, s most végleg elmegyek. Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet: volt egy lány, ki téged mindennél jobban szeretett!

Halott az érzés, élő a fájdalom.

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást  várnál, és nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben. Nem vagyok cinikus, és nem célozgatok aljas módon. Inkább hiszem, hogy jó az ember. Maximum újra meg újra csalódok bennük.

Hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe.