Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol...ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.

Ez nem az én napom, mindenki felejtsen el, senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze, mi van velem! Senki ne mondja, mit kéne tennem, senki ne mondja, mi kéne lennem, senki ne kérdezze, mi van velem, mert leszarom... ez nem az én napom!

Amint lemondasz valamiről, megkapod...

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

Mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek!

Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszercsak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg.

A magány...a magány két számmal nagyobb volt annál, amit elbírt.

Átléptek rajtam, de itt vagyok, sorsomat írják a csillagok!

Csodálkoztam, hogy mások élete tovább folyik, s nem áll meg az én boldogtalanságom miatt...

Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk, mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban.

Soha nem felejtem az éjszakát, csillogó szemeit és halk szavát. Rögtön az elején tudtam, hogy ő meg én egymásra rátaláltunk.

Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet.

Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.

Nem vagyok rád dühös, türelmes vagyok, de nincs bennünk semmi közös.

Sírj annyit, amennyit sírni akarsz. Felfrissülsz a sírás után, és újra képes leszel nevetni.

Csak egy napig fáj minden fájás, huszonnégy óra, s nem jön rosszabb...de ez az egy nap egyre hosszabb.

Tudom, hogy szeretsz titokban. a szíved ott hever a sarokban, ahol mindig sötét van.

A sors kegyetlen zsarnokunk, haragja akkor sújt le mindig, amikor boldogok vagyunk.

A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak - a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzlem valódi, s melyik nem.

Kicsit lehet, hogy kész vagyok, de mikor fekszem, a pulton, rólad álmodom.