Utána nyúlsz, de ő elszökik, utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja szemét. Szólsz hozzá, de ő befogja fülét..

Tudom, most is csak egy tévé előtt ülsz, és van valakid, de érzem, hogy csak magányosan tűrsz...

Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve. És ilyenkor elveszettnek érzem magam...

Egész életemben vártam rád, hogy elhozd nekem a tündérmesét.

Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben!

A szerelem olyan, mint a bor. A kevés boldoggá tesz, a sok megbolondít.

Nem kell más, én mint egy állat, elevenen felfalnálak.

Ugye játszottál már a gondolattal, hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?

Sosem hittem volna, hogy te egyszer az enyém leszel.

Egész nap nem kerestél, és én sem hívtalak, pedig hidd el, bírtalak és remélem, nincs harag. De kitéptelek a szívemből és dalba írtalak.

Ha kíváncsi lennél, az ajtóm előtted nyitva van...

A csend egy lány leghangosabb kiáltása.

A mese azért van, hogy a gyerekeknek később fájjon a valóság.

Teljesen mindegy, hányszor csináltatsz új frizurát, hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol meg a csajokkal. Az ágyban minden éjjel aprólékosan bégig kell gondolnod, mit is rontottál el!

Mit akartál tőlem, már úgysem értem, szerettél vagy mégsem, már meg sem kérdem..

Én is voltam gyerek, mondtam mesét százat, álmodtam királyfit, hintót meg várat...

Megkönnyebbült voltam és büszke, hiszen nem látta, hogy miatta sírtam.

Szakadék szélén álltam egy centire. Az Isten kérdezte tőlem: már megint te? A válaszom az volt: igen, de megérte!

Nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem. Nem kell a mosolyod és nem kellesz te sem!

Valahogy többet érzek annál, mint hogy üres az ágy, meg is őrjít a vágy, nonstop csókolni szád, mennék a falakon át...