2013. március 26., kedd

Elmúlt a jó idő, megtört a rend, néhány mondat és nevetés dallama visszacseng. Elmúlt a jó idő, elment veled, s ami itt maradt, az nem nagyon kell nekem.

2013. március 24., vasárnap

Feladok érted mindent. Leszel cserébe Te a mindenem?

2013. március 22., péntek

Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvűnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok, mások előtt úgy tűnik, mintha Isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam ,hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
A hangjából sugárzott a magány, a bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.
Miért múlik el minden, ami szép? Miért fáj a szívónk az elmúlt tegnapért? Miért nem lehet örökös a ma? Akkor nem kéne elválni soha...
A legtöbb ember fél egyedül lenni. Engem viszont szabaddá tett, erőssé és sebezhetetlenné.
Hogy mit tartunk fontosnak az életben, változik. Minden változik. A legnagyobb változás azonban az, amikor valakit úgy szeretsz, ahogy előtte senki mást.
Néha szeretlek, néha utállak. Néha gyűlöllek, néha kívánlak. Néha sírok azért, amit tettél, néha nevetek azon, mit vesztettél.
Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel.
Ha valakit nem tudsz kiverni a fejedből, akkor talán ott kell lennie.
Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig. Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer az életben.
Korán megtanulta, hogy a sírás nem vezet semmire. Azt is megtanulta, hogy ha bárkinek felkeltette az érdeklődését az élete, és az illető úgymond el kezdett odafigyelni rá, annak sosem lett jó vége.
De te nem érted a szavaimat, én meg nem tudok seggfejül...

2013. március 16., szombat

Képes leszek végig bájos maradni, akkor is, ha soha nem néz rám?
Ha gyűlölsz valakit, akit korábban szerettél, és úgy gondolod, hogy valami nagy szemétséget követett el - valószínűleg így is volt.. nem fogod újra szeretni. Nem fog bocsánatot kérni és visszajönni hozzád. Könnyen lehet, hogy soha többet nem is gondol rád, annyira leköti az, hogy valaki másra gondoljon.
Szerelemből elküldeni valakit, akit szeretsz, nem szerelem!
Néha jobb egyedül lenni. Akkor senki sem bánthat.
Amikor egyedül vacsorázol, és magaddal bújócskát játszol, és otthonról hazamennél, akkor érzed, hogy magányos lettél.
Ültem a világ tetején és nem hittem, hogy bármi is változni fog.