Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..

Minél többször látlak, annál jobban beléd esem. ♥

Bárcsak visszaforgathatnám az időt arra a percre, mikor először találkoztunk...hogy aztán elsétálhassak.

Hol voltál te, amikor szükségem lett volna rád? Amikor arra vágytam, hogy csak egy kicsit is szeress!?

Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít, és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan, és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, és egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.

Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.

Mindent megadnék érted, csak ne kérd!

Van úgy, hogy elfelejtem, hol is az a kurva határ, és olyasmiket mondok, amit nem kéne..

Ha tiltják, megteszem, tanítják, nem hiszem, nem adják, elveszem, mert csak úgy élvezem!

A sírás nem forrasztja össze, ami eltört!

Köszönöm, hogy voltál, még akkor is, ha fáj.

Szúrj még szíven ezerszer! Gyerünk! Hidd el, még kibírom!

Kimaradtak a nagy csodák az életből.

Hazudik a tekinteted, minden érintésed, kimondott szavaid, az egész létezésed.

Akit szeretek, nem ír. Akit leszarok, mindig a seggemben van.

Talán már nem is szeretnéd, hogy velem légy, vagy én veled.

Valaki nem ír, pedig úgy várom, valaki nem szeret, pedig úgy imádom. Valaki nem hallja, ha érte zokogok, valaki nem bánja, ha érte meghalok.

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

'Majd hívlak!'-mondta, és ezredszerre is eltűnt.

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak, és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

Tégy magadnak egy szívességet, és felejts el!

Csak az álmok vennék észre, ha elmennék...

Pont akkor, pont te, pont ott.

Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

Nem kérem, hogy megérts. nem kérem, hogy szeress...

Néha még előtörnek az emlékek, de nyelek egy nagyot, és gyorsan továbblépek.

Nagy hiba, ha azért akarsz megváltozni, hogy mások szeressenek.

Ne várj színes álmokat, ne reméld, hogy egy perc alatt valaki mindent helyre tesz, csak egy álom ez.

Te voltál az, kiért feláldoztam volna mindent. Te voltál az, ki miatt nincs már, amiben hittem. Te voltál az, kiért körbe futottam volna a földet.. hogy felszárítsam a könnyed.

A szégyen olyan, mint a fájdalom. Csak először érzi az ember.

Amiért érdemes élni, azért meghalni is érdemes.

Igen, fáj.. de még mennyire.. És tényleg az a legrosszabb, ha nem szeretnek viszont.

A hűség múlékony...

Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.

Amikor nem tudsz úgy elmenni mellette, hogy rá ne nézz. Pedig eltervezted, hogy nem fogsz. Amikor eltervezed, hogy ha rád ír, egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni, és egy kedves szavad sem lesz hozzá.. de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről, remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal. Amikor eltervezed, hogy végre elfelejted, de aztán éjszaka vele álmodsz.. vagy másnap összefutsz vele.. és kezdődik minden elölről.  Vagy amikor meghallgatsz egy zenét, és elkap a dejavu érzés, mert ez az a zene, ami róla szól, és beleborzongsz az emlékekbe. Vagy amikor nem érdekel senki más, és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem.  Vagy amikor fáj, mert tudod, hogy hiába remélsz, ez nem egy tündérmese. itt nem lesz happy end. Hiába hallgatod a nyálas zenéidet. Ti nem illetek össze, mert ez a valóság.. Amikor látod, hogy kijelentkezett, és el sem köszönt, olyankor sírni szeretnél. De ekkor látod, hogy visszajött és hatalmas kő esik le a szívedről. De aztán megint elmegy. és már nem jön vissza.. megfeledkezett rólad. Fogalma sincs arról, hogy te mennyire szereted, próbálod leplezni. De ha egyszer.. csak egyszer őszintén a szemedbe nézne, mindenre rájönne.. hogy bármit megtennél érte, csak túl makacs vagy ahhoz, hogy esélyt adj ennek a szerelemnek.

Ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék.

Tudod, fiam, mindig azt hagyják el, akit a legjobban szeretnek...

Olyan jó lenne, ha vihar helyett napsütéssel válaszolnál, elviselnéd hibáim, és szerelmesen átkarolnál.

Mindenki maga alakítja a szerelmi életét. Ha magányos akarsz lenni, akkor az is leszel, mert elzárod magad elől a kínálkozó lehetőségeket.

Mióta elment, én azóta sírok, míg ő azt mondja, várj, csak mégegyet szívok.

Ha akarod, még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel.

-Újra belevágnék.

-A kalandba? Én nem. Túl veszélyes volt.

-Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészbe. Újra így csinálnám. Téged választanálak mindig.

Ha gondolod, hagyjuk, akkor is te vagy a mindenem!

Jobb volt úgy, hogy távol voltál.

Köztünk olyan a harc, mint a filmeken. Aztán nevetünk mindig a könnyeken.

Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd, semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít.

Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van, amelyikünk rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserben hagyták a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket, és szeretteinket. De van megváltás, és minden jóvá tehető, ha tanulunk a hibáinkból, és fejlődünk.

Én álmodozó vagyok, és Ő mindig az álmom lesz.

Senki sem tud olyan nagyot ütni, mint az élet.

A magány az egész életemben elkísért. A kocsimban, otthon, bárokban, mindenütt. Isten magányosnak szánt engem.