Csak ülök itt, és nézek valaki szemébe, s Te vagy az, ki elsőnek jutsz eszembe. Rád gondolok mindig, nem tudlak feledni, hogy lehet valakit ennyire mélyen szeretni? Nem tudok figyelni, mert te jársz a fejemben, de nem tudhatod, mi dúl most a lelkemben. Mardosó fájdalom, melynek oka távolléted, te boldog vagy mással, s ezt nem értheted. Nem szeretsz, nem érzed ezt a fájdalmat, mely engem napról napra egyre jobban hasogat. Várom, hogy feledjelek, de nem tudlak, minden, mit mondtál, bennem él, s hallak.