Itt vagyunk mi, mindannyian alapvetően magányos, önálló élőlények, keringve egymás körül, keresve a legcsekélyebb nyomát is a valódi kapcsolatnak. Néhányszor rossz helyen keresgélünk, néhányan csak feladják a reményt, mert magukban azt gondolják: nincs ott kint senki, aki rám vár. De mindannyian próbálkozunk, újra meg újra. Mert néha-néha, olykor-olykor két ember találkozik.. és ott az a szikra.