2012. szeptember 24., hétfő

Nélküled picit egyedül vagyok, néha úgy érzem, hogy meghalok. Várom a percet, mikor eszedbe jutok, úgy vágyom rád, hogy belebolondulok. Várom hogy írd, hogy hívj, hogy keress, várom, hogy rám nézz, hogy kedvesen nevess. Hiányzol, bár velem sohasem lehetsz, várom, nagyon várom, hogy szeress.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése