Csak egyszer vennéd észre, hogy ez nem baráti mosoly, nem baráti ölelés, nem baráti kedvesség. Akárhányszor rád nézek, remeg a térdem, kínomban mosolygok, megölelsz, mint barátot és én boldog vagyok, mert legalább arra az egy percre a karjaimban vagy. Sosem árulom el neked, mert tudom, hogy más kell, én csak barát vagyok neked. Ezért maradok az, és minden nap újraélem ezt.