Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a könyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerűen megunja, és mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!