Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rá mosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében, csak a gondolatai halvány fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése