Amikor tudod, hogy nem jön, mégis várod, amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod. Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved, amikor érzed, hogy érte remeg két kezed. Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat, amikor várod, hogy odaadhasd önmagad, amikor vágyod hangját és szavait. Amikor néznéd mosolyát és két szemét, amikor néznéd, ahogy nyújtja két kezét. Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak, amikor nem bírod már türtőztetni magad. Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted. Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle, amikor már aludnál és ébrednél mellette, amikor már önmagaddal harcolsz ellene. Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz. Amikor világossá válik, hogy ez jó neked, amikor világossá válik, hogy megteszed, akkor vedd tudomásul, hogy igenis, szereted.