Egy fájó sebhely csúfítja arcomat, sohasem múlik el, örökre itt marad.

Tudod, mikor azt mondom, hogy 'örökké', akkor azt komolyan is gondolom!

Azt hittem, ismerlek, de nem találok szavakat.

Tudom, jobban küzdhetnék, de érzem, úgysem győzhetnék. A hazugság bajjal jár, és tőlem sokat hallottál. Csendben ülsz és nem vádolsz, de érzem, közben mást gondolsz. Mert nem beszélsz, de látom, félsz. És elveszítelek már, nem érdemlem meg, de itt maradhatnál.. 

Furcsa, hogy az emberek akkor bukkannak fel, amikor már majdnem túl léptünk rajtuk, és összeforrt minden sebünk.. hogy aztán újra felszakítsák őket.

Miért követ ez a furcsa hangulat? Felkavart, hogy ma újra láttalak.

Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, bár tudom, hogy te nem szeretsz, és ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy az én szerelmem más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.. pedig muszáj.

Még mindig ő az első gondolatom reggel, és az utolsó este.

Változnék, ha lenne kinek.

Én tényleg csak Őt akarom. És tényleg csak vele. Mindent. Mindenkor. Örökké. Észrevehetné...

Most már tökéletes vagyok??

Akit el akarsz felejteni, az felejthetetlen lesz..

Miért van az, hogy nagyon szereted, de ő csak áll, és nem fogja kezedet? Félsz a csalódástól, és közeledni nem hagysz senkit sem, éled életed attól rettegve, hogy rád talál a szerelem. Ám ő jön, s rabul ejti jéghideg szíved, s tudod, belehalsz, ha újra elveszíted. S akkor megtörténik, s mi gyönyörű volt, már csak halványuló emlék, s könnyek közt sóhajtod: bárcsak meghalnék...

Vajon lesz-e jövőnk? Erre tőled várok választ.. de ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt!

Ess el hétszer, kelj fel nyolcszor! :)

Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.. 

Te vagy aki kell, rád vágyom. Te vagy aki kell, mindenáron. Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy, mint semmi más. Csak te vagy az életem, halálom... kiért néha könnyezem, belátom. De ez az, ami tán a legszebb vallomás. ♥

No boyfriend, no problem.

But.. no boyfriend, no happiness..

A szívem másé lesz, mert te megtagadtad, és látod, most már én nevetek rajtad!

Üres ígéretek.. olyan rövid volt a 'most és mindörökké'..

Nekem érzelmek nélkül kell mocskosul!

Egyre jobban úgy érzem, hogy a legborzalmasabb dolog, a legnagyobb szenvedés az, amikor nemkívánatosak vagyunk, amikor nem szeretnek, s nem törődnek velünk, amikor mindenki elkerül minket, amikor senkik vagyunk..

Ha megkaptál, használj, én is ezt teszem, és hazudhatsz bármit, én elhiszem.

Egy fiú kell, ki kicsit szexi, s ha nemet mondok, újrakezdi.

Belehalok, hogy nem mondhatom el, mennyire szeretlek. Belehalok, hogy neked nem jelentek mást, csak egy lányt, akit ismersz, de legszívesebben elfelejtenél.

Ne adj fel valami fontosat, csak hogy megtarts valakit, aki azt sem képes kimondani, hogy szeret!

Vannak emberek, melyek szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni.

Átok, vagy áldás.. ezt nem is tudom. Hogy megszerettem őt úgy szíven talált. Játéknak indult, de úgy alakult, hogy túl komolyra fordult.

Amikor csak hozzám bújsz, duplán kettőt ver a szív. ♥

Ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed, hogy éjszakákat sírtam át egyedül és gyáván, s könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván..

Mondd, miért jó az most neked, hogy megszakad a szívem?

Ismerlek, te nem mersz lépni. De nem lépkedhetek mindig csak én, mert még egy lépés, és elsétálok!

Egy kérdés, egy válasz. Szex kell, vagy támasz?

Ne szeress olyat, aki téged nem szeret, szemébe ne nézz, hisz úgyis kinevet. Hajtsd le a fejed és úgy menj el mellette, ő ne is sejtse, hogy te vagy, ki érte sír minden este.

Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel, vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én...

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan, és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet.. most újra vérzik. Elérte, amit akart. És most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék, és megmondanám, hogy.. nem, ez nem igaz.. mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést. Csak tudnám, miért...

Ne legyél túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos, ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy abban megfelelő vagy.

Ne írd a porba a neved, mert elfújja a szél! Inkább írd a szívembe, mert ott örökké él.

Ő szívembe lopta halk szavát...♥

Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.

Szerelmes voltam, szerettek, szerettem, adtam, kaptam. Sírtam... majd örültem a reggelnek.

Ahogy a csillagok felettünk, szabadnak születtünk.

Most elválunk, de talán egy nap újra találkozunk..

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

Miért van az, hogy tényleg itt vagy, és mégis érzem, hogy hiányzik a szikra? Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam..

Voltál már úgy, hogy akarsz valamit, csak éppen nem tudod, hogy mit?

Listen to your heart.. before you tell him goodbye...

A szívemet hivatalosan töröttnek nyilvánítom ma tizennégy órától!

És akkor meglátlak..különös érzés fog el..ott állsz, mosolyogsz, és közben ellopod a szívemet.♥

Sajnálom, de miattad még mindig nem tudnék sírni!