Nem mi választjuk meg a szerelmet. És sosem úgy zajlik, ahogy kéne.

Már mióta bújócskázok a szerelemmel.. de ha megtalálom, seggbe rúgom.

Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd?! Hogy láthattál egy olyan lányt meg bennem, a lányt, akit eddig senki sem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki.... nagyon de nagyon szeret téged, mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!

Mindig lesznek nagy hullámok az életedben, de ez nem tarthat vissza attól, hogy belemenj a vízbe!

Elrepült a csillámpónim, elégett a makarónim, odalett az álomvilág, s ledőltek a pink paloták, a hercegem félúton eltéved, mert ellopták tőle szívemhez a térképet.

Egyre jobban értékelem az életemet. Ezt az egy esélyt kaptam, és minden nap megkérdezem, mi az, ami érdekel, min tudok nevetni, mit tartok fontosnak. Minden napunk az utolsó.

Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok...

Nincs többé mosoly, mint egy fogoly, fogom a rácsokat, nem kapsz már csókokat, csak elbaszott bókokat.

Abban hiszek, ami nem igaz, azt szeretek, akit nem kéne, és abban bízom, aki bármelyik pillanatban átbaszhatna. Ez nem csak egy rossz nap. Ez egy rossz élet!

Never give up!

A szikra bennem mára már vulkán!

Ígérem, nem zavarok többé, s most már végleg elmegyek. Köszönöm, hogy szerethettelek, köszönöm a felejthetetlen édes perceket, melyek tudatom apró zugába befészkelve élnek tovább bennem. Köszönöm, hogy voltál nekem, és azt, hogy mindig egy véleményen voltunk... mindenért köszönet. És már csak egy valamit kérek: bocsáss meg! Bocsáss meg mindenért, és én is megbocsátok neked minden könnyet.

Újra és újra csak mellényúl kezem, ha téged keres..

Úgy csókoljon a szád, hogy fájjon, égjen a vágy. ♥

Ehhez kell erő, ehhez kell szenvedés, ha nincs melletted támasz, nehéz a felkelés.

Lassan léptem, hogy jól lássam. Mosolyától rabbá váltam. ♥

Szórakozz, amikor szórakozni akarsz, légy dühös, amikor dühös vagy, és sírj, amikor sírni akarsz. Amikor magadban tartod a fájdalmat és nevetésre kényszeríted magad, az árt meg a legjobban.

Az egyik felem ki akar törölni a múltamból, míg a másik felem még mindig téged akar a jövőmbe.

A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?

Minél lejjebbről indulsz el, annál messzebb repülhetsz el. :)