Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..

Minél többször látlak, annál jobban beléd esem. ♥

Bárcsak visszaforgathatnám az időt arra a percre, mikor először találkoztunk...hogy aztán elsétálhassak.

Hol voltál te, amikor szükségem lett volna rád? Amikor arra vágytam, hogy csak egy kicsit is szeress!?

Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít, és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan, és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, és egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.

Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.

Mindent megadnék érted, csak ne kérd!

Van úgy, hogy elfelejtem, hol is az a kurva határ, és olyasmiket mondok, amit nem kéne..

Ha tiltják, megteszem, tanítják, nem hiszem, nem adják, elveszem, mert csak úgy élvezem!

A sírás nem forrasztja össze, ami eltört!

Köszönöm, hogy voltál, még akkor is, ha fáj.

Szúrj még szíven ezerszer! Gyerünk! Hidd el, még kibírom!

Kimaradtak a nagy csodák az életből.

Hazudik a tekinteted, minden érintésed, kimondott szavaid, az egész létezésed.

Akit szeretek, nem ír. Akit leszarok, mindig a seggemben van.

Talán már nem is szeretnéd, hogy velem légy, vagy én veled.

Valaki nem ír, pedig úgy várom, valaki nem szeret, pedig úgy imádom. Valaki nem hallja, ha érte zokogok, valaki nem bánja, ha érte meghalok.

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

'Majd hívlak!'-mondta, és ezredszerre is eltűnt.

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak, és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.